Megérkezés a műkörmös világba
Kicsi gyermekkorom óta, egy rossz szokás rabja voltam, és még most is vagyok, ez a körömrágás. 14-15 évesen ezt már nagyon szégyelltem, alig vártam, hogy végre 19 évesen legyen műkörmöm! Hihetetlen volt, önbizalmat adott, boldogság érzést, rengeteget javított a komfort érzetemen. Egy szóval szerelem lett.
2004-ben beiratkoztam egy Egri Kézápoló Műkörömépítő és Lábápoló Okj-és képzésre, akkoriban ez a két szakma még egyben volt, és 8 hónapig tartott. A manikűr órán az első francia lakkozás után, az oktatóm megkérdezte, hol a sablon amivel készítettem a fehér véget? Mondtam neki, az se tudom mi az a sablon.
Már a kérdést sem értettem, de ezután mondta, lakkozzam ki a körmét, hát megtettem. Tetszett neki, és azt mondta, van érzékem ehhez a szakmához. Ez hatalmas lökést adott nekem, hiszen előtte rengeteg iskolába jártam, középiskola, főiskola, OKJ-és képzések, de nem éreztem, hogy az az én utam lenne, és végre, 30 évesen megtaláltam.
Vizsga után kaptam egy lehetőséget, hogy átvegyem, egy szalon bérleti jogát, így végre elkezdhettem az álomszakmám.
Küzdelmes évek: indulás a ranglétra aljáról
Közben persze az élet sodort jobbra - balra, válás, új megye, új város, és már nem volt vállalkozásom sem.
Így egy fitnesz központba jelentkeztem egy hirdetésre, ahol műkörmöst kerestek a meglévő vendégkörhöz, mert az ott dolgozó szakember babát várt. Sajnos itt is van, mint minden szakmában egy ranglétra, ahol az alján voltam, az első fizetésem 13.500.-volt.
Na ez pont semmire nem volt elég, azért mert egy darabig csak" reszelő "embernek kellettem, körmöt csak nagyon ritkán készíthettem, pedig díszíteni csak én tudtam..
Két gyermekemmel akiket egyedül neveltem, a megélhetés sem volt egyszerű így.
Amíg az elődöm el nem ment szülni, még a vendégek is úgy néztek rám, mint egy senkire. A bizalmukat ki kellett érdemelni, így reggel 7-től késő estig bármit és bárkit elvállaltam, így a fizetésem is emelkedett.
Aztán 3 hónap múlva visszajött a megszült kolléganőm, és ugyan vendégeim voltak, de még mindig "kisegítőként" viselkedtek velem.
Szerettem volna tanulni a város legjobb körmösétől, aki azt mondta, miután felkerestem, hogy mit gondolok én?
Na itt volt elég, lelkileg és testileg is, hiszen allergiás és asztmás is lettem a por miatt. Ekkor lett az én mottóm "soha ne legyél középszerű", mert sosem fognak megbecsülni, vagy esetleg tisztelni.
Amire én akkor már 3 éve vártam.
Más kiutat nem láttam csak a megmérettetést, a versenyzést. Hallottam róla, hogy Miskolcon van egy kézműves kupa nevű verseny, hát utána néztem, a díszítő kategória témája gyémánt tűz volt, amit alig értettem.
Mit kell ilyenkor csinálni? Hogyan kezdjek hozzá, és mivel, milyen anyaggal?
Soha nem hallottam verseny felkészítőről, senkitől nem kaptam segítséget, és 2008-2009-ben az internet sem volt még ilyen fejlett. Hát próbáltam saját kútfőből.
Az egyik fodrász tanuló lányt kértem meg legyen a modellem. Elmentünk hát márciusban tapasztalatot gyűjteni. Még az öltözőt se találtam, a kozmetikusok közé pakoltam be, és kezdtünk öltözködni, miközben az egyik lány szólt, hogy a körmösöknek van külön öltöző....
Az első verseny, és aztán a többi
Majd végre ELKEZDŐDÖTT, életem első versenyén 18 indulóból 4.helyezett lettem. Esküszöm annyira boldog voltam, mintha én nyertem volna meg.
Tudtam, ez az én világom, ezt szeretném, versenyezni, különlegeset alkotni, amit más nem, ami nem hétköznapi. Az már csak a bónusz, hogy az adrenalin belőlem jót hozott ki, most már ezt is tudtam.
Innentől viszont nem volt megállás, Nyíregyháza, Miskolc, Budapest, Dunaújváros, Érd, Kecskemét.........
Végigjártam az országot versenyről versenyre, rengeteget tapasztalatot gyűjtve.
Volt olyan verseny ahol láttam, hatalmas példakép versenyzőt, oklevelet tépett szét a dobogó mellett, mert sajnos nem volt tiszta a verseny. Volt amikor a támogató cég embere vitt mindent, nem túl szép munkával.
Sokszor éreztem, hogy nem csak rajtam, rajtunk múlik, így jött az újabb fogadalom, ha egyszer én is zsűrizhetek, soha nem adom a nevem "bundás" versenyhez.
2012-ben elindultam Magyarország legnagyobb versenyén a Beautyn (aki megnyeri, az képviselheti az országot a világbajnokságon), ami a Syma csarnokban volt, addigra már volt pár aranyérmem, de sokkal több ezüst és bronz, vagy az sem, így itt változtattam és 3D-s díszítéssel neveztem, amitől féltem is mert 2 hónappal a verseny előtt fogtam porcelán ecsetet, díszítéshez először.
Volt egyszer egy vadnyugat
Több százan neveztek az előzsűrizésen, de sikerült bekerülnöm a top 9-be, akik versenyezhettek. Felkészültem. Reggel 6-kor a modellem letörte a körmét, így javítással kezdtem a napot.
Persze a példaképeimmel kellett versenyeznem: Reistetter Magdi, Csorba Patricia, Her Erika, Kis Merci, ők mind rutinosak és hihetetlen ügyesek voltak mindig. Az eredményhirdetésnél azért szoritottunk, hogy csak a dobogó alsó foka legyen meg, és mi a világ legboldogabbjai leszünk.
Közben életem kezdett rendbe jönni, egy társkereső oldalon megismerkedtem a jelenlegi férjemmel, és ő büszkén jött velem szurkolni, mindenhova. Otthagytam a fitness központot, és egy fodrász mellé ültem be műkörmözni. Végre a magam ura lettem, és a vendégek nagy része is jött velem.
Hát eljött az este és Mátyás Éva, alkalomhoz illő ruhában felkonferálta a zsűrit (Podoba Anita, Barsi Móni, Gáspár - Köbli Kriszta) , az ország legjobbjai, majd a versenyzők is helyet kaptak a színpadon, a modellekkel.
A mai napig emlékszem minden pillanatára. Eredményhirdetés : 9.8.7.6.5.4. hely, és ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy úr isten, benne vagyok a három legjobban! ( Annyit mondtam a modellemnek csípjen meg, mert ha ez álom akkor holnap nagy balhét csapok!)
Közben remegő kézzel készítették a fotókat a családom tagjai, én már sírtam, ahogy a modellem is.
3.helyezett...(nem én) 2.helyezett.... Mátyás Éva megkérdezi izgulunk e már? Mert aki most itt nyer az utazik, teljes ellátással Münchenbe a Vb-re.... Én az ájulás határán rá döbbentem, nem az én nevem mondta ki.
Hatalmas sikítás és kiabálás mellett mondták ki az első helyezett: Bakos Erika
Alig hittem el, csak sírtam, és remegtem, jött egy cowboy srác és ő segített a dobogóra mászni, mert egyedül nem ment. Bármilyen kép készült én mindegyiken vállalhatatlanul bőgtem, két dolog miatt.
1. Én egy senki vagyok a szakmában.
2. Nem is tudok porcelánozni.
De egy biztos, már nem voltam középszerű szakember, és az álmom, amiért évekig éjszakákon át dolgoztam, az teljesült.
Senki voltam, világbajnok lettem
Mert októberben kiutaztunk Münchenbe, és megnyertem az 5.World Cup-ot 3D kategóriában. Világbajnok lettem.
A tanulságot levontam:
- én nem kaptam szakmai segítséget, csak pár embertől. Ezért én minden tanulómat arra buzdítom, hogy itt vagyok, segítek, csak induljon el, merjen álmodni, mert sikerülhet, át kell élni azt a pár percet az eredményhirdetés alatt, azt a hihetetlen izgalmat, a gyomor görcsöt, mert tudod hogy ez nagyon fontos neked.
- nekem ez nem csak a munkám, ez a hobbim, az életem;
- soha nem zsűrizek olyan helyen, ahol részrehajlás lehet, hiszen tudom min mentem keresztül;
- nem lehet "elszállni magamtól" embernek kell maradni, mert szerintem így is lehet valaki példa értékű, hiszen mára már többszörös Magyar, olimpiai és Amerikai Nailpro Kupa Győztes vagyok.
